Megfigyeléseim szerint egyre több és több átfedés van a következő témák között:

Metal zenei stílusok

Középkor (lovagok kora)

Vallás: keresztény, antikeresztény, pogány vallások (európai mitológiák)

Szerepjáték

Vajon mi az, ami közös ezekben? Miért van annyi ember, engem is beleértve, akiket ezek a témák vonzanak? Mi lehet a kapocs? Erre keresem a választ.

A rockzene gyökerei ismereteim szerint az amerikai blues-ig nyúlnak vissza. A legtöbb ismert rockzenész is mind amerikai; a metal, mint "új" stílus szintén ide tehető, illetve még Angliába is természetesen. A "vikingesdiért" pedig az észak-európaiak (norvégok, finnek, svédek stb) a "felelősek". Valóban, mostanra már számos új sarj ágazott le a nagy fáról, van itt minden, folk metal, pagan metal, stb stb... Ezek központi témái az északi illetve népi mitológia, ősi istenek, hősök, sárkányok, trollok, szörnyetegek és effélék. A kérdésem az, vajon az amerikaiak miért nem fordultak a gyökereikhez? Akkor akár lehetne sziú indián metal, vagy azték, vagy maja metál, sőt talán még konkvisztádor metál is! Csak képzeljétek el.

Ezzel a kérdés még nem zárult le. A vallásos témák (mint a nem túl népszerű christian metal, és ennek változatai) is nagyon gyakoriak, de ennek ellenére aki egy metálosra gondol, a legutolsó ami eszébe juthat, hogy az illető hisz valamiféle földöntúli entitásban. Most tekintsünk el a mindig és mindenhol jelenlévő divattól. Személyes tapasztalatom szerint ezek a "rockerek" általában mélyen gondolkodó, filozofikus hajlamokkal rendelkeznek (vagy ezt hangoztatják magukról), és gyakran igen empatikusak. "A zord külső érzékeny belsőt takar", mondhatnánk. Rögtönzött szubkultúra-kutatás során az is kiderül, hogy igen nagyszámú közöttük a kreatív ember: aki teheti, zenél, fest, rajzol, vagy az öltözékét dekorálja ki, persze az adott elemek (színek, emblémák, stb.) felhasználásával.

Mint van eddig? Egy kreatív, elmélkedésre nyitott, történelem és kultúrák iránt érdeklődő, művészetkedvelő, ám olykor "perifériára került" ember. A szerepjáték ehhez már csak egy adalék; ha ezt a hobbit úgy fogjuk fel, mint sok kreativitást és képzelőerőt igénylő játék, rögtön megvan a párhuzam.

Persze az egészhez jön még egy nagy adag különcség is - mindannyian szeretünk kitűnni az "átlagból" - öltözködés, zene, vagy hobbi az, amik meghatározzák "szürke hétköznapjainkat". Azért remélem, nem tévedtem túl nagyot. Ha mégis így lenne, akkor viszont találtam egy remek önéletrajzi témát :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.