Aki még nem hallotta: szerény személyem is csatlakozott azon több mint 4000 magyar hallgató közé, akik a következő szemesztert külföldön töthetik Erasmus ösztöndíjasként :) Én Lipcsébe megyek, és igyekszem remekül érezni magam az Otthon melegétől (de a radiátortól nem túlságosan) távol, és remélem a sok bulizás mellet azért jut időm a tanulásra is, mert klassz tárgyaim lesznek! Talán még preparálni is fogunk a gyakorlati óra keretében. Halovány másodéves emlékeimben felbukkan, a konyhát napokig rettegésben tartó pontykoponya-preparátum, és reménykedem, hogy ezúttal más jószággal kerül szembe a késem (csak ne patkánnyal, juj!).

Mi minden van Lipcsében?

- Minden év májusában itt kerül megrendezésre Európa egyik legnagyobb fesztiválja a Wave Gotik Treffen! Sok dark és goth, meg a középkor szerelmesei összejönnek, és mindenki csak les, ahogy ezek kinéznek.  Naggyon metál.

- Több (és jobb?) rock és metál klubuk van, mint egész Budapestnek. Bocs. Csak néhány ezek közül: Dark Flower, Helheim, Hellraiser, és a Moritzbastei, ahol sok egyéb koncert és kultúresemény is szokott lenni. No. 1. célpont a bulizáshoz!

 - Ha már a falra mászik az ember a germánoktól: No Limit Kletterhalle! Ahol tényleg. Boulder is van, falmagasság 16 méter, több mint 200 különböző nehézségű úttal! Azt hiszem, a mászóterem előkelő helyen fog szerepelni nálam a "10 dolog..." című listán...

 - van szép terebélyes állatkertjük a ZOO, ahol még ormányos cickány is lakik és egy Gondwana-t bemutató óriási pálmaház épül éppen. ^_^ Hivatalból kötelező!

 - augusztusban sárkányhajó verseny, és még sorolhatnám...

A nulladik fázis, az elhatározás. Az 1. fázis, hogy elkezdünk agyalni, hogyanis tehetnénk szebbé kietlen(nek hitt) életünket. Nos, íme egy alternatíva.

Élj úgy, mint egy középkori úr. Hozzávalók:

 - "crafty girlfriend" márkájú kreatív barátnő

 - 2 m kényelmes és szép színű lenvászon (bízzuk a nőre. "Ő úgyis jobban tudja.")

 - varrógép

 - sok türelem a próbálásnál

 - állóképesség minimum 2, (a gombostűk miatt)

Keverd össze a fentieket 1-1 arányban. (a barátnőből ízlés szerint lehet többet is, ekkor hamarabb várhatunk eredményt, de enyhén szólva megdobja a költségeket...). Várjunk. Tűrjünk el némi nyaggatást, aminek köze van egy kerekes kioldómechanizmusú, kézzel készített középkori számszeríjhoz és szerény személyünkhöz. Várjunk ismét. Majd két és fél hónap kínzenvedés után jöhet a fekete leves, próbáljuk fel a félkész ruhadarabot, és tűrjük rezzenetlen, Lucius Vorenus*-szerű arccal, hogy a ruhát a bőrünkhöz gombostűzi a buzgó hölgyemény. Aztán szenvedjük le magunkról, átkozzuk a szerencsénket, majd miután regeneráltuk sebeinket, ne rettenjünk meg mikor újra felénk közelít. Ugyanis ez azt jelenti, hogy elkészült! Íme egy a lehetséges végkimenetelek közül.

tanulság: ... a generációk közti szakadék amolyan szükséges rossz.

Végre rávettem magam, a tavaszi napsütés előhozta a bátrabbik énemet :)

odafelé még nem sejtettem...

13:40-kor elkezdett valami kattogni az agyamban.... olyan hangja volt, mint az őskövület váltóimnak, amikor nem akarnak váltani... vagy mint a láncnak, ahogy véletlenül hozzáér valami kiálló bigyónak a bringán...

15:53-kor nekiindultam, az előttem álló akadály nem más, mint a:

Lágymányos-Csillaghegy "nanomaraton", egyúttal a budai bringaút tesztelése (és a Duna-part muslicáinak longitudinális begyűjtése)!

Táv: 16,7 km

Idő: 15:53-17:05, kb. 1 óra

Tempó: kényelmes

Tapasztalatok: 1) KELL EGY NAPSZEMÜVEG sürgősen. Mire hazaértem, a napi fehérjeszükségletem felét sikerült bevinni muslica (Drosophila melangoster, ssp. bicycloaestivus) formájában. 2) meg kellene olajozni a láncomat. Sőt talán egy generálszervíz is ráférne az öregfiúra... 3) Macskakő = fujjj, sohatöbbé Fő tér. Eltűnt alólam a bringaút ugyanis :S 4) Gázgyár, szintén fujj, nem való nekem a sok Auchanos szatyorral megrakott, Békási ltp.-re hazaigyekvő autós, főleg nem a vasúti átkelőnél... *juj*

Nem vagyok egy kövület a magyar fantasy és szerepjáték színterén; bár gimnazista éveim elejétől kezdve szívesen olvasok mindenféle fantasyt, mindössze 5 éve játszom. Magus-t is azóta olvasom, és kezdem magamban öszerakni Ynev-et. A regények közel 80-90%-kát olvastam, amik még elérhetők voltak a számomra. Viszont - bár nagy eséllyel nem jut el az illetékesekhez, vagy érdektelenségbe fullad- egy számomra furcsa tendenciára lettem figyelmes. Nekem olyannak tűnik, mintha Ynev világát leíró regények egyre-másra a saját sötétségükbe, komorságukba fulladnának. Nem állítom, hogy egy ilyen összetett világnak nem lehetnek sötét árnyékokban bővelkedő sarkai; ám azt elítélem, hogy szinte csak ezekkel foglalkozzanak. Ha lenne hozzá tehetségem, szívesen írnék Ynev napfényesebb hétköznapjairól, amelyekkel oly ritkán találkozhattam eddig. Az egy dolog, hogy Északon a Hadurak marják egymást, ez egy igen hálás epikus téma amelyről sokat lehet írni, akad is jópár krónika. A Sötét Határ, Krán, Gorvik, stb. is bizonyára sokak képzeletét megfogja. Az alvilágról, tolvajokról, fejvadászokról nem is beszélve; eleinte én is örömömet leltem a az ő titokzatos világuk felderítésében, az írott szó által. Külön öröm volt számomra Morgena újbóli megjelenése - a könyvespolcon is (ui. első és ezidáig egyetlen életút játékot egy Morgena hitű papnővel játszottam).

De mostanra kezdek beleunni a sok sötétségbe, meg a már-már erőltetett komolyságba ami annyira jellemző, és át-meg átszövi a legtöbb regényt, amik az utóbbi időkben születtek és a kezembe jutottak (tisztelet a kivételnek). Úgy érzem, mintha az itteni világban megélt fájdalmak, az írásokon át valahogy kezdenének átszivárogni Ynevre, amelyet én jóval tágasabbnak, szabadabbnak, valahogy fényesebbnek képzelek. Nem kívánom persze hogy lépten-nyomon unikornisok, tündérkék és egyéb a hagyományos értelemben vett fantasy lények röpködjenek tőrök helyett :) Csupán szeretném, ha láthatnánk Ynev oly szeleteit is, amelyeket egyenlőre csak a szerepjátékban találtam meg.

Ha már van egy ilyen részleteséggel kidolgozott világunk, éljünk vele, és ne tegyük azt amit az egyszeri szerepjátékos a kocsmában - "Leülök egy sötét sarokba, lehetőleg üres asztalhoz, és a szemembe húzom a sötét csuklyámat...." Hanem keljünk fel, hallgassuk meg a kobzost, vegyünk egy italt, szerezzünk barátokat, és irány a nagyvilág!

A tárgyi bizonyíték a cyclechic.blog.hu-ról:

igeeeen!

Azt hiszem végérvényesen magamra akaszthatnám a "jóidőbringás" táblát, ha lehetne. Biztos van erre egy találóbb elnevezés bringás körökben :)

a mai nap felfedezései, a'la 2kerekűmazsolka:

- a budai Rakparton amerre járok (Batthyány tér -> BME-> ELTE) többnyire É-D irányű szél fúj. Odafelé segít, visszavelé meg enyhén szólva belassított :( a Petőfi hídtól Margit híd felé csorogtam a kis lejtőn, de olyan szembeszél volt hogy majdnem megálltam. És bár lehet látszik elsőre is, de az én jó öreg mountain bike-om nem éppen egy pehelysúlyú versenyző, én pedig nem vagyok acélizomzatú éppenséggel (bár törekszem rá). Így aztán aki ma szembejött velem, valószínűleg értetlenkedett azon, hogy mi a fenéért szenvedek sík terepen, kb üres bringaúton ennyire...? Hát, ezért :) Tavaszi szél, vizet áraszt, virágom, virágom...

 - A BME K épülete előtti sóderes de inkább saras-kátyús parkolója borzalmas. Minthogy a járdára (amin lazán elférne egymás mellett biciklis és gyalogos is) rendszeresen parkolnak autók, sajnos, nem elég nekik a lezárt út teljes szélessége. Mondjuk kicsit izgalmasabbá teszi a simabetonon-tekerést, amit művelek, egy kis terepbringázás-aromával, de órára menet, a sárhányók ellenére bepöttyöződni kellemetlen. Tudom tudom, feltalálták a  mosógépet már a 60'as években, de akkor is :(

- Vivát Margithíd alatti bringaút. Szép is, jó is, egy apró szépséghibája hogy csak kb 70 m-es. A sárga csík meg, főleg a Batyi felé, kezd erőteljesen lekopni, és volt már rá példa hogy a nyárutón békésen sétálgató és fényképezgető 20fős túristacsoportot csak nehézségek árán sikerült kikerülnöm... :)

Szóval gyűlik a rutin, és ha belejövök a téli álom után a tekerésbe, eljön az a szép nap, amikor Csillaghegytől Lágymányosig nyomom, végig a szeles Duna-parton :)

Kéremszépen, sok ezer közép-európai lakos kérését tolmácsolom Holle anyónak, hogy szerintünk már elég puha az a dunnyha, nem kell annyit rázogatni!!! Elég a hóból, most már csak hóvirágot szeretnénk, nem jégvirágot.. március 11-ike van....!!!

p.s. a blogom lassan kezd twitter jelleget ölteni, de az a tapasztalatom, hogy az átlag netező nem szeret kisregényeket olvasni (értsd: 2-4 bekezdésnél többet egyszerre). Bármennyire is szeretném, az online folytatásos regényemet a virtuális fiókomban kell őrizgetnem, az e-book olvasók elterjedéséig.  

 ps. 2: még mindig nem sikerült megfejtenem miért ugrik ide fel az a kékes csík és a hozzászólás. Nyüssz.

It's not easy being ... blue!

There's benn some eyecatching similarities between the Avatar Na'Vi people and World of Warcraft Trolls.

Both have blue skin and pointy ears, living in Tribes, have mystical connections with nature (Da Voodoo, Mon!), taller than normal people :) Well, Trolls don't have tails, but they do have their Raptor pets at least! What do You think? What if someone dropped a Troll into Pandora? Or a Na'Vi into Azeroth?

(I wonder why my posts don't look like I want them :(

Több okból szeretnék megtanulni olyan jól főzni, mint  nagymamám. Az egyik, mert imádok finomakat enni, meg a konyhában vegyészkedni. A másik, mert azt szeretném, ha majdan a gyerekeim jobban szeretnék az én főztömet a gyorséttermi, vagy a büfébeli kajáknál :) és a zsebpénzüket valami értelmesebbre költenék, mint olyasmire, aminek nincs tápértéke, stb stb (ez most itt nem a meki, és társai pocskondiázásáról szólna). A harmadik, hogy szeretném továbbvinni Mama receptjeit. És persze azért is mert mint köztudott, az embereket a finom kaja egy nagy lépéssel közelebb hozza egymáshoz. Én olykor bár szeretek magamban lenni, de minden bizonnyal megőrülnék, ha huzamosabb ideig teljesen egyedül lennék (főleg ha kutyám vagy más emberközelibb állatom se lenne), és egyszer-egyszer "elviselem" az olaszosan ordibáló, jó étvággyal falatozó családomat :) (Sir Brian!!)

... vagy a Laborban!

Továbbra is szeretettel vár az Etológia tanszék - és én, mint lelkes szakdolgozó -  minden kedves érdeklődőt és négylábú kedvencét a Családi Kutya Programban (infó: http://kutyaetologia.elte.hu/) Játékos és érdekes kísérleteinkben szinte mindenféle fajtájú, nemű, életkorú kutyus részt vehet. Az aktuális kísérletekről a http://kutyaetologia.elte.hu/aktualis_tesztek.html oldalon lehet többet megtudni.