Megszálltak megint a kreatívkodás szellemei; ismét azon kaptam magam, hogy súlyos ezreseket hagytam ott a textilszaküzletben. Egyrészt, nem bírtam ellenállni annak a fantasztikus neccnek, másrészt elveszett a kedvenc sálam, és újat akarok varrni, harmadrészt már megint élő szerepjáték. Uh. Kicsit tömény volt a nyaram ami azt illeti, de megígértem, hogy mindenféle fekete - és fehér csuklyás köpönyegek gördülnek ki a varrógépem alól. Így a kosaramba bekerült még vagy két méter fekete bútorszövet is,ami kitűnően alkalmas kellemes kis köpenyek varrására. Otthon megszabtam, és kb másfél óra alatt megvolt az egész; még egy cifra gombot is bigyesztettem rá, így nem az a tipikus igénytelen "fojtogatózsinóros" köpeny lett. Büszke vagyok rá, már csak be kell szegnem.

A következő projektek: a szalagavatóruha-anyagom maradékaiból és a neccből egy kis csipke segítségével karmelegítőt szeretnék kihozni. Meg persze a sálamat be kellene szegni. És igazából vágyom egy olyan köpenyre is amit utcán lehet hordani... *sóhaj*

És persze az elérhetetlen vágyálmom, hogy egyszer olyan szoknyát varrjak magamnak, amiben ki lehet menni az utcára - és nem csak live-ra, hanem rendesen, bárhová... remélem, már nem állok messze tőle. Már vannak terveim, és elárulhatom, szerepel benne egy adag necc is...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.