- újabb este van, kinézek, ahol tegnap a sajt volt. Most egy érdekesnek tűnő építmény van ott. Ágakból és rongyokból összetákolt nagyszerű játszótér! Sajt - dió- saláta - és gabona illatot hoz a szél... meg kell találni és megenni :) Negvan!! Fel kell mászni érte a tetejére.. hű, ez mozog... csak óvatosan... megvan, itt az ennivaló! Gazdi! De jó hogy itt vagy!

 - eltelt néhány nap. Gazdin megint érzem, valami nem stimel vele. Kezdtem megszokni az új helyet, a saláta-répa-gabona diétát erre megint utazunk... jaj, ne.. rosszat sejtek... jé, sajt!

 - Megint zúg és zötyög ez a doboz. Iszonyú meleg van, még itt az árnyékban is. Ez a doboz borzalmas. Úgy izzadok, ahogy csak bírok, de egyre rosszabb... jaj Gazdi, segíts... ki akarok menni! Ki akarok menni! Gazdi, kérlek! Ó.... jaj de jó... köszönöm.. végre friss levegő... Nem, nem akaork visszamenni oda! Itt a fejtámasz és a fejed között teljesen megfelel... juj, kapaszkodni kell...

 - Végre, ismét az ismerős ketrecem. Friss, illatos alom, és egy nagy tál ennivaló... hideg víz... az otthon semmihez sem fogható illata... végre, itthon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.