Ugyan, kinek jutna eszébe manapság, az "előregyártott gondolatok" korában, hogy saját gondolkodásáról elmélkedjen? Ezalatt, most nem a neurológus kollégák érdemeit szeretném taglalni - arra ott van a Biomassza - csupán egyik elfoglaltságomról, az önelemzésről írok pár sort.
Rendkívül fontosnak tartom, hogy megismerjem önmagam. Hogy mit értek "önmagam" alatt, nem tudnám pontosan elmagyarázni... azt hiszem, ezt nem is nagyon lehet, csak úgy valahogy megérezni. Talán olyasmi lehet, mint megtalálni a kedvenc színedet, egy öltözéket, ami igazén tetszik és jól áll... vagy találni egy mintát, amit helyesnek tartunk követni. Az én mintám, most leginkább egy óriási, többtízezer darabos puzzle játékra hasonlít, amelynek pár kis darabkája már megvan, de nem tudom, hová valók. A játékot tovább nehezíti, hogy a kép, amit ki kellene raknom, folyamatosan változik... így próbáljon meg valaki játszani. Nem könnyű, és néha teljesen lehetetlennek tűnik. De amíg a kis önelemző köreimet futom, újabb, és újabb darabok kerülnek elő a káoszból. Gondolkodjunk, és találjuk meg az összes darabot, hogy amikor eljön az ideje, összerakhassuk a sajét képünket, és végre bekeretezve kitehessük a falra, és tökéletes, elégedett életet élhessünk.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.