Ismét fordulópont jött el Spuri életében. Ugyan még egy hete sincs nálam, máris újabb kalandoknak kellett kitennem.. Kedden be kellett őt vinnem magammal a munkahelyemre, onnan pedig át a "víkendházba". A dologban az volt a kalandos. hogy tárolót is aznap terveztem beszerezni, útba ejtve hazafelé a Fressnapfot... odáig is el kellene valahogy cipelni a picinyemet...
Hát így indult a reggel: felkelés, gyors turmix, szedelőzködés... miben  vigyem a patit..? Doboz? Nem. az olyan rideg, és a múltkor is belelépett a bogyóiba. Táska...? Háááát... feláldozható táska után néztem, megtaláltam a régi szimat-tatyót. Pont jó, ma úgyis feketében leszek. (Mikor nem...? :D ) Tegyünk bele egy rongyocskát, egy kis "megkeresztelt" papírt a ketrecből, talán úgy otthonosabb lesz. Kaja, meg itató, egy cappy palackból rögtönzött itató-tartóval, mert ugye a munkahelyen nincs ketrec ahova fel lehet lógatni...  A zsák engedelmesen elnyelt mindent, még a teásdobozt is amit ideiglenes búvóhelynek szántam. Végül - negyedórás késéssel - pati vállra, indulás! 
Hév helyett busszal mentem, mert ilyenkor azon kevesebben vannak, így a palacsintává lapulás esélye is csökken. Persze, a busz bedugulhat - és be is dugult, de szerencsére kevesen voltak, ám Spuri kíváncsibb volt annál, minthogy zavartassa magát, és elődugta kis bajszos, nóziját a táskámból... (a buszmegállóban betettem a dobozkába, némi dió társaságában)
Nem bírtam tovább, eggyel előbb átszálltam az 1-es villamosra. Mázlimra nem volt itt sem vészes a tömeg, így még közelebb jutottam végre az irodához. Még egy megállót le kellett gyalogolnom, mert a másik villamos az orrom előtt ment el... még kaptam egy beszólást is az egyik építkezésről, de csak annyit hallottam belőle hogy "kölyökmacskát ?" ... :)
Az irodában pechemre, a 3 emberből 2-en már bent voltak. Egyikükről tudom, hogy van 3 tengerimalaca, így a patin se fog valószínűleg megütközni. A másikuk, középkorú hölgy lévén, már nehezebb tészta, gondoltam, ezért kicsit halasztgattam a vallomást a következő telefonálás végéig.
"ŐŐ... ha bemész a fürdőszobába, ne ijedj meg... el kellett hoznom a kisállatomat..."
Csodálkozás.."Milyen állat?"
"Kispatkány.."
Kissé mintha meglepődött volna. De nem nagyon... "Na, majd megnézem magamnak"
Nem nézte meg... :D Spuri ugyanis édesdeden aludt a táskámban, az orrát se dugta ki, pedig tettem be neki vizet és engesztelésképp egy pici sajtot is. A sajtot kikapta a kezemből, és berohant a táska biztos menedékébe. Így telt el a nap, a hűvösben szundikálva, részemről meg billentyűzet-kalapálással. Negyed ötkor aztán felkerekedtünk Spurival, és átbuszoztunk a Flórián térre ahol találkoztam a párommal, és mentünk macskakaját venni, meg hordozót.
Happy end: Spurinak tetszik a víkendház, amiben sok a faág, és a friss fű, meg a finomságok: cseresznye, saláta, pitypanglevél, eper.. (az epret még mindig nem eszi meg..) Este szépen átrendezte magának, de ma rájöttem, hogy a macskaalom túl poros ezért kiöntöttem az egészet és leszitáltam egy új adaggal. Így már jobb, azt hiszem. Holnap megyünk haza, hogy fognak csodálkozni a többiek - ugyanis Spuri ez alatt a néhány nap alatt is szemmértékre, vagy 1 cm-t nőtt, de szerintem többet is. 
Na, ez jó kis regény lett.. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.