Igen. Szoktam elhamarkodottan ítélkezni. De általában mindig az előzetes tapsztalataim fényében teszem ezt. És igen, szeretek drámázni. Ez is lesz a mai bejegyzésemben, nem is kevés. Talán túlzás, talán nem; de én most így gondolom, gondoltam.

Most, legnagyobb szomorúságomra végig kellett néznem, amint egy igazán ötletes alkotást úgymond, belegyömöszölnek egy húsdarálóba, hogy sokrészes, egyforma, utólag hozzáadott gusztustalan darabkákkal teli masszává essen szét. Igen. Ennek lehetett ma szemtanúja aki este a tv2-re kapcsolt, hogy egy kicsit poros, ám feledhetetlen filmből, a Hollóból készült sorozatba belenézzen. Mint én. Nekem az eredeti, első rész igazán tetszett, ezért elfogultsággal jegyzem, meg, mennyire nem tetszett a belőle trancsírozott virsli. Mert ez az, semmi más. Tele a szokásos, filmiparra jelemző gegekkel, rejtély sehol, mindent az ember szájába rágnak, ha nem is mindenhol szavakkal, de aláfestő zenével, és feledhető színjátékkal.

Először is a történet - az alapsztorit nagyjából mindenki ismeri. A sorozatban azonban megszórták némi maszlaggal, hiszen az ál-tolószékes főgonosz (?) bácsi mindent tud, sőt, a túlvilágról is, igazi okkult profi lehet a bácsi. Persze arra nem gondol, hogy ha Eric barátunk vissza tudott térni, vajon nem térhet-e visza majd a felesége, (akit olyannyira lenéz, és semmibe vesz, hogy el sem engedi maga mellől), hogy bosszút álljon rajta? Neem, ez meg sem fordul a gonosz bácsi fejében. Na mindegy. A sminkes elsüllyedhetnek, amikor először láttam meg "Eric" fejét, hát azt hittem, ott hányom ki a babapiskótámat. Mint egy rossz transzvesztita, már bocs. És még lusták is lehettek, mert két snitt között az arcfestés úgy lefolyt barátunk reflektoroktól izzadó arcán, mint ahogy a Déli-sarki jégtáblák olvadnak a globális felmelegedésben. A főszereplő színésztehetségét nem méltatnám... gondolom, mindenki hallotta a súrlódó zajokat a temető felől (idáig hallatszik ám), ahogy Brandon Lee forog kies nyughelyén... Bárgyú bociszemek, lagymatag próbálkozás. Kétségbeesés? Düh? Harag? Ugyan már... inkább mintha tripla húsos hamburger helyett vegát kapna a helyi mekiben.

Nem, sajnálom... Én nem a kígyókat utálom. Ők nem tehetnek arról,hogy levedlik időről időre a bőrüket. Én azokat utálom, akik a levedlett bőrbe darálthúst és fűrészport töltenek, és megpróbálják nekem eladni, mintha még élő kígyó lenne.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.