Bizonyára sokan irigykednek rám, amiért nem kell hétfőn reggel korán kelnem. Igen, valószínűleg te is szívesen alukűlnál olyan fél 10-ig... nos, én, ha nem is egyhuzamban képes vagyok erre. Hacsak valakik közbe nem szólnak - ma reggel például a sort, Őpatkánysága Spuri király nyitotta, azzal, hogy egyszemélyes sereggel bevonult az ágyamba. Ugyanis tegnap este elaludtam a filmen, amit a szobatársam (gyk. húgom) nézett, és a ketrecajtó nyitva maradt--- Spuri elvtárs pedig szeret hajnalban rosszalkodni, és éjszakai felfedezőútra indult. Egy laza szökkenéssel leugrott az ablakpárkányról az ágyamra, és végigtrappolt a hátamon az összes fél kilójával. egész jó maszírozás lehetett volna csak én félálomban eléggé megijedtem tőle. Pontosabban attól hogy ha - ismerve patkányunk akrobata mutatványait- az éjjeliszekrényen átmászik a húgomhoz, az egy mozdulattal maga alá temeti... :S így próbáltam a lehető legcsendesebben Spurit visszaterelgetni a párkányra. Szerencsére sikerült...

Utószó: mire visszaludhattam volna, elkezdtek a családtagjaim elszállingózni munkába, suliba... sajnos, abszolút tekintet nélkül arra hogy van valaki a családban, aki még azért szeretne aludni. Bősz papucs-slattyogtatás, hajszárítás, edénycsörömpölés, vízforraló-szötyögtetés és szekrány-valamint ajtónyitogatás kezdődött, amire a koronát egy mobiltelefoncsörgés tette fel. A telefon tulajdonosa természetesen épp a legkisebb helységben tartózkodott. De végül, olyan fél 8 tájban mikor már csak én maradtam azért sikerült elaludnom. És most keltem fel. (meghajlás, taps).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.