Nem vagyok egy kövület a magyar fantasy és szerepjáték színterén; bár gimnazista éveim elejétől kezdve szívesen olvasok mindenféle fantasyt, mindössze 5 éve játszom. Magus-t is azóta olvasom, és kezdem magamban öszerakni Ynev-et. A regények közel 80-90%-kát olvastam, amik még elérhetők voltak a számomra. Viszont - bár nagy eséllyel nem jut el az illetékesekhez, vagy érdektelenségbe fullad- egy számomra furcsa tendenciára lettem figyelmes. Nekem olyannak tűnik, mintha Ynev világát leíró regények egyre-másra a saját sötétségükbe, komorságukba fulladnának. Nem állítom, hogy egy ilyen összetett világnak nem lehetnek sötét árnyékokban bővelkedő sarkai; ám azt elítélem, hogy szinte csak ezekkel foglalkozzanak. Ha lenne hozzá tehetségem, szívesen írnék Ynev napfényesebb hétköznapjairól, amelyekkel oly ritkán találkozhattam eddig. Az egy dolog, hogy Északon a Hadurak marják egymást, ez egy igen hálás epikus téma amelyről sokat lehet írni, akad is jópár krónika. A Sötét Határ, Krán, Gorvik, stb. is bizonyára sokak képzeletét megfogja. Az alvilágról, tolvajokról, fejvadászokról nem is beszélve; eleinte én is örömömet leltem a az ő titokzatos világuk felderítésében, az írott szó által. Külön öröm volt számomra Morgena újbóli megjelenése - a könyvespolcon is (ui. első és ezidáig egyetlen életút játékot egy Morgena hitű papnővel játszottam).

De mostanra kezdek beleunni a sok sötétségbe, meg a már-már erőltetett komolyságba ami annyira jellemző, és át-meg átszövi a legtöbb regényt, amik az utóbbi időkben születtek és a kezembe jutottak (tisztelet a kivételnek). Úgy érzem, mintha az itteni világban megélt fájdalmak, az írásokon át valahogy kezdenének átszivárogni Ynevre, amelyet én jóval tágasabbnak, szabadabbnak, valahogy fényesebbnek képzelek. Nem kívánom persze hogy lépten-nyomon unikornisok, tündérkék és egyéb a hagyományos értelemben vett fantasy lények röpködjenek tőrök helyett :) Csupán szeretném, ha láthatnánk Ynev oly szeleteit is, amelyeket egyenlőre csak a szerepjátékban találtam meg.

Ha már van egy ilyen részleteséggel kidolgozott világunk, éljünk vele, és ne tegyük azt amit az egyszeri szerepjátékos a kocsmában - "Leülök egy sötét sarokba, lehetőleg üres asztalhoz, és a szemembe húzom a sötét csuklyámat...." Hanem keljünk fel, hallgassuk meg a kobzost, vegyünk egy italt, szerezzünk barátokat, és irány a nagyvilág!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.